Hányiger kerülget
Publikálva: 2010. június 20. 20:07
Az utóbbi időben elég rendesen kerülget a hányiger attól, ami médiaszereplés, médiakommunikáció címén megy. A napokban kívnácsi voltam arra, hogy a sztár, mint olyan, mit is jelent pontosan, mi a definíciója. Felütöttem a Wikipédia vonatkozó részét és nem csalódtam.
Mert ugye van ott egy ilyen mondat: "A magyarországi média kommunikációjában a sztár jelentése: szereplő.". Gratulálok, innentől nincsen kérdésem. Hosszasan ecsetelhetném, hogy mit gondolok erről az egész celeb világról, meg arról a fertőről, ami itthon megy médiaszereplés címén. Régebben többször neki is futottam, de aztán a végén mindig nyomtam egy kövér DEL-t.
Nem tudok ezzel a jelenséggel mit kezdeni. Vannak értelmes(nek tűnő) emberek, akik pusztán az ismertség miatt gyakorlatilag megalázzák magukat a nyilvánosság előtt. Vannak a médiagyárak, akik meg csinálják ezt a sok sz@rt és minden nehézség nélkül megetetik a néppel (főleg a tizen-huszon évesekkel).
Elég sokat elmond a jelenlegi helyzetről az, hogy az RTL Klub lassan már nem tud műsort csinálni úgy, hogy ne hívjon meg gyakorlatilag nulla embereket és ne a kis belterjes celebvilágukból kerüljenek ki a témák. Bármelyik idősávban belenézek az RTL Klub saját készítésű műsoraiba, egyszerűen a hányiger kerülget. De nem jobb a helyzet a TV2-vel sem.
Az ilyen Fókusz, Aktív és hasonló hányadék műsorokat törvényileg kellene tiltani. Egyszerűen nevetséges, hogy pl. megválasztanak valakit szépségkiránynőnek pénteken vagy szombaton és következő héten az RTL-en már műsort vezet. Érted, műsort vezet. Milyen alapon?
Ma lassan ott tart a kereskedelmi tévézés, hogy a belterjes kis celebközösségükből keresnek embereket, akiket el tudnak adni, ebből a világból kreálnak hírnek szánt félperces spot-okat, amiktől sírni tudnék.
Amit végképp nem tudok megérteni, hogy értelmes emberek miért szerepelnek ilyen hányadék műsorokban? Miért jó az, hogy boldog-boldogtalan az RTL Klub reggeli műsorában műsorvezetősködik? Vannak ott olyan emberek, akikből alapjáraton többet nézek ki, mint az a szánalmas bohóckodás, amit ott csinálnak.
Egyébként egy külön bejegyzést megérne az RTL Klub reggeli, kora délőtti műsorsávja, valamint pl. a Félkettő című műsoruk. Ezek meghívásos alapon működő, elvileg beszélgetős műsorok. A reggeli időszakban mire értelmes beszélgetés alakulna ki, addigra jön a következő téma (és sok esetben pofátlan módon lelövik az éppen beszélő vendéget, hogy "lejárt az időnk" -- szánalmas).
Ergó sok apró bejelentkezés, sok meghívottal, nulla érdemi információátadás, tehát semmi érték, csak a fröcsögés. A félkettő meg újra feldolgozza a Fókusz "riportjait" és ehhez hívnak be beszélgetésre embereket. Itt is kb. nulla az érdemi infó, mert 3-5 percben nem lehet komolyan beszélgetni. Inkább lenne kevesebb téma, az jobban körüljárva. Ekkor lenne értelme az egésznek. Így csak időkitöltés az egész a reklámok között, amiből jó megszedi magát a vezetőség.
Szóval maradjunk annyiban, hogy most kapartam el végleg a kereskedelmi médiát. És ha azt gondolja bárki, hogy csak a TV-vel van bajom, akkor egy kis gondolat a internet világából. Index.hu-ra naponta általában egyszer felnézek, 1 perc alatt átfutom a címlapot, van-e valami érdemi történés (általában nem sok). Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy miért kerül egy olyan téma, mint pl. "Buszvezetőre támadtak Budapesten" a Bulvár kategóriába. Nem értem. Szégyen, komolyan mondom szégyen.
Ezek az "apróságok" mindent elárulnak. Hánynom kell, hogy ilyen médiavilág vesz körül ...
Egy kövér hónap
Publikálva: 2010. június 12. 00:12
Igen, egy kövér hónap telt el azóta, hogy utoljára idevéstem gondolataimat. Érdekes és mozgalmas időszak volt ez. Összeségében azt hiszem az elmúlt bő évre ez a május tette fel a koronát.
Az év elején nagyjából belőttem az idei év ütemtervét. Ez már elég korán megdőlni látszott és éppen az elmúlt hónap során vált egyértelművé, hogy egyszerűen tarthatatlanok azok a határidők, amiket kitűztem erre az évre.
Ez talán negatívnak hathat, de közel sem olyan rossz ez. Igaz, hogy nem úgy és nem akkor, de meg fognak valósulni az idei évre kitűzött tervek, célok. Hogy mikor az már nem érdekel, a lényeg, hogy még pár hét és indul az év második fele, mely meghozza az eddig elmaradott tervek, ötletek megvalósulását.
A bloggal kapcsolatos dolgok sem úgy alakultak az év első felében, mint szerettem volna. De most már csak hetek kérdése és szépen lassan, de biztosan megindul a fejlődési folyamat. Sok ötlet van, hogy milyen irányba szeretném fejleszteni a blogot. Azt tudni kell, hogy a blog jelen állapotában igen csak kezdetleges, de ez a helyzet hamarosan változni fog.
Most konkrétan a technikai részére gondoltam a dolognak, de hamarosan kezdem majd publikálni azokat a bejezéseket, melyeket az elmúlt hónapok során tervezetként bitek formájában tároltam a számítógépemen.
Jó pár héttel ezelőtt felkérést kaptam, hogy vállaljak aktívabb szerepet egy fórum életében. A felkérésnek eleget téve néhány héten belül ott is jelennek meg publikációim (hol blog bejegyzés, hol cikk formájában).
Ezen publikációknak lesz itt egy külön szekciója. Első gondolatom az volt, hogy ide is publikálom majd az irományokat, de aztán úgy döntöttem, hogy ha valaki hozzá akar szólni, akkor minden gondolatmorzsa egyetlen helyen legyen megtalálható. Ezért itt a blogon csak ajánló formájában fogom jelezni, hogy mikor íródott az adott blog bejegyzés vagy cikk, hol található és miről szól.
Mindent a megfelelő pillanatban
Publikálva: 2010. május 5. 07:58
Egy idézetet szeretnék megosztani a kedves olvasóval, mely az egyik kedvenc könyvemből származik. A könyv egy érdekes témával foglalkozik, történetesen azzal, hogy a moston kívül nem sok mindennel érdemes számolnunk az életben. Sok esetben a múltunk és a majdani jövőnk köt le minket, ahelyett, hogy a mosttal, a jelen pillanattal foglalkoznánk.
"A mosttal mindig meg tudsz bírkózni, a jövővel azonban sohasem. Nincs is rá szükség. A válasz, az erő, a megfelelő tett vagy az erőforrás rendelkezésedre fog állni, amikor szükséged lesz rá. Nem előbb és nem később."
Ötlettől a megvalósulásig
Publikálva: 2010. április 17. 19:42
Nagyon sok ötletem van, hogy mit is tudnék kezdeni az energiáimmal, és nagyon frusztrált egészen idáig, hogy nem tudok még ezen ötletek megvalósításával, komolyabb kidolgozásával foglalkozni -- az okok vegyesek, több hátráltató tényező van még jelen.
Aztán rájöttem, hogy nem is baj, hogy jelen pillanatban nem tudok az ötleteimmel bíbelődni. Egyrészt, mert nem lehet mindennel egyszerre foglalkozni, másrészt pedig idő kell ahhoz, hogy egy ötlet, egy terv eljusson a megvalósulásig.
Ahogyan egy fa magjának sok időre, megfelelő környezetre és jó minőségű táplálékra van szüksége, hogy erős és termékeny fa legyen, úgy az ötleteknek is kellenek ezek a feltételek. Táplálni kell az öltetet, a tervet és eljön majd az idő, amikor a megfelelő táptalajnak köszönhetően a magból facsemete, majd idővel nagy, erős és hosszúéletű fa lesz.
Egyszerű, de nagyszerű
Publikálva: 2010. április 11. 11:32
A kosárlabdát régen is szerettem, ma is, de különösebben nagy szenvedélyem nem alakult ki iránta. Viszont az agyamba vésődött egy gondolat, egy szabály, melyet ezen játék kapcsán egy általános iskolai testnevelés órán mondott a tanárúr.
A szabály nagyon egyszerű: mindig arra mozogj a pályán, ahol nincsen senki. Ez a gondolat azóta is (kb. 15 éve) a fejemben van, és időnként eszembe jut. Az utóbbi években egyre többször. Egyre többször mondom embereknek, hogy ahonnan menekülnek oda kell menni, vagy inkább ott kell maradni.
Jelen esetben konkrétan a "vidéken maradni és ott érvényesülni" vs. "Pestre menni, mert ott van az élet, meg a lehetőségek" című összecsapásról van szó. Ahogyan a kosárlabdában, úgy az életben is nyerő startégia, ha oda mozgunk, ahonnan mások elmennek. A lehetőségek ezáltal valójában nagyobbak az üresen hagyott területen, mint ott, ahol mindenki kis helyre összpontosul (gondoljunk csak az üresen hagyott térfélre átpasszolt labda esetére; tuti kosár).
Ma már az internetnek hála a világ minden emberét el lehet érni (már aki internetezik), ezért az "okosok" szerint nem kell foglalkozni holmi "miniatűr" magyar piaccal. A világnak kell eladni, mert abban van a pénz. No kérem, itt a lényeg. Ha mindenki a világnak akar eladni, akkor az élelmes vállalkozó adjon el a magyar embernek, neki úgysem akar eladni senki ...
Néhány gondolat
Publikálva: 2010. április 9. 23:46
Ha most visszagondolok az egy évvel ezelőtti időszakra, akkor azt kell megállapítanom, hogy sok minden változott, más nézőpontból meg semmi. Azok a dolgok változtak, aminek változni kellett ahhoz, hogy előre tudjak lépni. Összeségében a kép nem változott, még mindig csak azon munkálkodom, hogy elinduljak. El egy, vagyis több irányba.
Az ide évet annak fogom szentelni, hogy elrendezzem a dolgaimat és a jövő évben több dolog kapcsán is elinduljak azon az úton, ahol már egy ideje járni akartam. Lesznek idén még nagyobb változások, de csak szépen lassan, megfontoltan haladunk előre.
A blog indulása óta eltelt kicsivel több, mint tucatnyi héten számtalan gondolat motoszkált a fejemben. Ezen gondolatok jelentős része elsikkadt, nem érte meg, hogy bejegyzés kerekedjen belőle. Számszerűleg nem tudnám pontosan megmondani, de simán 30-50 olyan téma volt, amiről írtam volna, aztán mégsem jött össze.
Van viszont 25-30 olyan gondolathalmaz, melyek előbb vagy utóbb célba érnek. Ezek várják a megfelelő pillanatot, hogy elérjék végső formájukat és publikálásra kerüljenek. A következő néhány hét még olyan lesz, mint az előzőek voltak. Bejegyzések jönnek majd folyamatosan, de hogy mikor, azt még magam sem tudom. A dolgok állása alapján júniusig felpörgetem a blogot és onnantól már legrosszabb esetben néhány naponta újabb bejegyzések jelennek majd meg.
Többször akartam írni a választásról, a politikáról, meg egy-két aranyos, akarom mondani már-már vicces esetről, mely a politikához, a politikusokhoz kapcsolódik. Nem jött össze. Ahogyan más gondolatok, úgy ezek sem jutottak el a publikálásig, sőt még a tervezet állapotig sem.
Vasárnap lesz a 2010-es országgyűlési választás első fordulója. Aki teheti menjen el szavazni. Ha nem szimpatizál a Fidesszel és nem kér abból, amit eddig az MSZP csinált (vagy éppen nem csinált), akkor adja szavazatát egy kisebb pártnak. Lehet, hogy ők nem fognak nagy szerephez jutni, de legalább ott lesznek és ki tudja, hogy mire lesznek képesek azzal a kis lehetőséggel. Szavazni kell, ez mindenki érdeke.
Változnak az évszakok
Publikálva: 2010. március 24. 23:08
Hát igen, az évszakok is változnak, no meg úgy egyébként a dolgok is. Furcsa, hogy egészen más irányba kezd mozdulni az életem, mint ahogyan azt mondjuk 2 évvel ezelőtt kigondoltam. Ez egyáltalán nem baj, csak még nekem is meg kell barátkoznom azzal, hogy valójában nem azt az utat akarom járni, mint amit évekkel ezelőtt tervezgettem.
Az elmúlt kb. 2-2,5 év során ha úgy vesszük sok minden történt velem, más tekintetben meg szinte semmi. Jelenleg úgy tudnám értékelni az eseményeket, hogy sok hatás (nem, nem sokkhatás) ért, amik mindig egy kicsivel hozzájárultak ahhoz, hogy világossá váljon, hogy milyen utat nem akarok járni. Voltak kisebb, majdnem észrevehetetlen jelek, de voltak nagyobb horderejű események is. Utóbbiak másképpen értelmezhetők, ha ott és akkor szemléljük, amikor történtek és másképpen, amikor visszatekintve nézünk ezek események mögé.
Azt gondolom, hogy sosem szabad bánni, hogy valamit nem tettük meg, vagy éppen megtettünk a múltban. A dolgok azért történnek velük, hogy előrébb juttassanak a jelenlegi utunkon, vagy eltereljenek egy másik út felé. Az utóbbi hetek folyamatos figyelő üzemmódja (erről majd később) és elemzései alapján azt hiszem megértettem, hogy az elmúlt bő 2 év történései milyen célt szolgáltak. Ha lassan is, de világossá tették számomra, hogy értékeljem újra a céljaimat, terveimet. Eljön az idő, amikor sávot kell váltani az élet autópályáján.
Aktív szakasz
Publikálva: 2010. március 6. 18:45
Az előző bejegyzésben írtam néhány gondolatot az elmúlt egy évről. Most visszatekintve azt kell mondanom, hogy egy nagyobb változás első, passzív szakasza volt ez. A közeljövőben jelentős átalakulások várhatók az életemben. Az elmúlt 12 hónap volt az első felvonás. Most kezdődik a második, melyet találóan aktív szakasznak nevezek. Úgy gondolom, hogy ez is kb. egy évig fog tartani és jelentősen más lesz, mint az előző év. Az aktív-passzív jelzőket csak én értem, kifejezik, hogy milyen jellegű változások játszottak szerepet az adott időszak során.
Még nem tudom, hogy mire számítsak a következő időszakban. Egy viszont biztos, ha azt a kb. 4-5 dolgot, melyet jelenleg tervezek, véghez tudom vinni az előttem álló egy évben, akkor mindenképpen egy nagyon-nagyon jó év lesz ez. Van három kisebb projekt ötletem, melyek már túl vannak az első fázison, az ötlet megszületésén. Már mindegyik az ötletelés (csúnya angol kifejezéssel brainstorming) szakaszban van, így idén várhatóan mindhárom ötlet eljut a publikus fázisba.
Ezen kívül van még egy dolog, amit szeretnék tető alá hozni, meglátjuk, hogy úgy alakulnak-e a dolgok ezzel kapcsolatban, mint én szeretném. Ha igen, akkor azt hiszem ez is egy jelentős mozzanata lesz eddigi életemnek. Az említett négy dolgon kívül hirtelen csak egy konkrétum jut eszembe, mely nagyobb jelentőségű, de ha idén nem lesz rá időm és/vagy energiám, akkor sem fogok bánkódni. A másik 3 + 1 terv megvalósulása kárpótolni fog.
Szavak nélkül
Publikálva: 2010. március 5. 21:26
Mint korábban már említettem, egy ideig még kiszámíthatatlan lesz a bejegyzések publikálása. Az elmúlt egy-két hétben sok dolog történt, írtam egy-két bejegyzést, de még nem véglegesek, így nem kerültek ki a blogra. Aztán volt számos dolog, amivel kapcsolatban szerettem volna írni pár gondolatot, de végül nem jött össze.
Megérkezett a tavasz, és ezzel eljött életem egyik fontos állomásának 1 éves "évfordulója". Nem kis utat jártam be ez alatt az egy év alatt. Ha visszatekintek, akkor látom, ahogyan haladt előre az idő, folyamatosan gyorsultak az események. Először még csak havi szinten volt érzékelhető egyfajta hullámzás, ma már akár egy-két órás intervallumban is megfigyelhető. Ez így kicsit kuszának hathat a kedves olvasónak, de ennél konkrétabban jelen pillanatan azt hiszem nem szeretnék fogalmazni.
Ha már a fogalmazást említem. Már hónapok óta úgy telnek a napjaim, hogy sok esetben szeretnék bizonyos gondolatokat megfogalmazni, de nem megy. Van, amikor úgy gondolom, hogy nem szeretném ezeket a gondolatokat a világgal megosztani, van amikor utólag döntök úgy, hogy mégsem szeretném publikálni a felpötyögött mondatokat és van, amikor egyszerűen nem találom a szavakat. Most már tudom, hogy amikor nem találom a szavakat, akkor nem kell mondani semmit sem. El kell fogadni, hogy az életben vannak olyan pillanatok, amikor nem kellenek a szavak.
A szóbeli kommunikáció emelte oda az emberiséget, ahol jelenleg van, de egyre inkább látom, hogy van világ a szavakon túl is. Ez is olyan gondolatfonál, amit nehéz szavakba öntenem. Sok dolog kavarog most bennem, több fronton is csatát vívok magammal. Vannak pillanatok, amikor rájövök, hogy a szavak közel sem fejezik ki azt, amit gondolunk vagy érzünk. Az ilyen szavak nélküli pillanatokban kell tudnunk igazán jelen lenni (és figyelni). Ha képesek vagyunk elvonatkoztatni attól, hogy tudunk szóban kommunikálni, akkor egy egyészen új világ tárul fel előttünk.
Apró örömök az út során
Publikálva: 2010. február 20. 23:58
Az életben oly' sok dolgot hajszolunk. Pénz, siker, csillogás, elismerés, stb. Ezek mind-mind vágyott és elérendő célok. Csak egy valamit felejtünk el, méghozzá azt, hogy a cél valójában lényegtelen, csak az út a fontos, melyet bejárunk. Ha az útra fordítjuk figyelmünket a cél helyett, akkor meglepődünk, hogy mennyi apró örömforrás van körülöttünk az élet minden egyes pillanatában. Amikor elkezdünk odafigyelni ezen kis dolgokra, akkor egészen más arcát fogja mutatni a világ.
Amikor megszűnik a zaj
Publikálva: 2010. február 19. 22:05
Az elmúlt lassan egy évben lépésről-lépésre minimalizáltam a körülöttem lévő zajt. Ennek egyik első lépése volt a fizika takarítás tavaj áprilisban. Vagyis akkor kezdődött, de egy-két hónapig eltartott, míg sikerült a legtöbb felesleges holmitól megszabadulni. Aztán következett az online takarítás. Lassan és tudatosan csökkentettem az online zajt.
Töröltem magam iWiW-től (Facebook sosem érdekelt, így végre egyetlen közösségi oldalon sem vagyok jelen), megszűntettem ilyen-olyan online elérhetőségeket, a megmaradtakat átrendeztem. Rendezgettem az online térben történő aktivitásomat. Ennek egyik következménye az, hogy a jelentősen kevesebb blogot követek rendszeresen és azokon is ritkábban aktivizálom magam. A kommentelési hajlandóságom minimalizálásának több oka van, idővel vátlozni fog a helyzet.
Még egy-két hét és lezártnak tekinthető az egy éves ciklus. Tavaj év elején fogalmam sem volt róla, hogy hamarosan lesz egy ilyen szakasza is az életemnek, de már nem tudnám elképzelni, hogy ne éljem át azokat a (sok esetben kellemetlen) pillanatokat, melyek hozzásegítettek ahhoz, hogy ma az legyek, aki vagyok. Hosszú út volt és még rengeteg dolgom van. Egy biztos, a zaj nem jó, nagyon nem. Ha eltűnik a zaj, meglepődünk, hogy mennyivel másabb arcát mutatja a világ.
Nem egyszerű
Publikálva: 2010. február 17. 21:36
Az élet nem egyszerű, senki sem mondta, hogy az, de az ember olykor maga is tapasztalja, hogy valóban nem egyszerű. Van valami, amiről gondoltam, hogy írok, de nem igazán tudom, hogy miképpen fogalmazzam meg, valamint nem a konkrét esetről szerettem volna írni, hanem kicsit általánosabban (mert a szituáció nem egyedi eset).
A dolog egyrészt érdekes, másrészt összetett kérdéskör, így nem lehet csak egy irányból megközelíteni. Bizonyos tekintetben próbáltam apró lépéseket tenni a kialakult helyzet változtatására, de ennek sok hatása nem volt. Azt nem tudnám megmondani, hogy egyesek az apró lépéseket nem veszik észre, vagy úgy gondolják, hogy ez kevés.
Előbbire van esély, utóbbi esetben pedig azt gondolom, hogy jelen (élet)helyzetben én többet nem tudok (és/vagy akarok) tenni. Jó esetben az idő tud megoldást nyújtani, rosszabb esetben nem. A lényeg, hogy már másképpen állok az idők során kialakult helyzethez. Eddig tettem kisebb lépéseket, de mint írtam, ez nem talált célba. Bizonyos esetekben magam is érzékeltem, hogy a kopogtatás nem igazán célravezető. Vagy nem hallják meg, vagy nem akarják meghallani.
Meglátjuk, talán az idő majd ad megoldást az adott helyzetre. Egyébként azt gondolom, hogy minden ilyen szituációból lehet tanulságot levonni. Ez lehet általános érvényű is, de az esetek jelentős hányadában nem biztos, hogy van értelme az általánosított következtetéseknek. Ami viszont minden esetben működik, az az egyénre szabott, adott élethelyzetből levonható tanulság. Ezt érdemes megkeresni és a jövőben ennek megfelelően tenni vagy éppen nem tenni meg ezt vagy azt az életben.
Dilemma
Publikálva: 2010. február 4. 18:57
Múlt héten történt valami, ami miatt kicsit dilemmába estem. A konkrét dolgot nem szeretném megosztani a nagyvilággal, igazából nem is lényeges. Leültem, hogy a dologról írjak egy bejegyzést, mert abban a pillanatban úgy gondoltam, hogy ez jó ötlet. Aztán elkezdtem írni és végül nem publikáltam a bejegyzést.
Megint úgy jártam, hogy írtam, írtam és valahogy nem akart egy egységes gondolathalmaz összeállni. A kérdést több irányból megközelítettem, de nem tudtam leírni semmi értelmeset. A dolgot végülis bizonyos tekintetben elrendeztem magamban; legalábbis úgy gondoltam.
Aztán a mai nap során újra felszínre került a kérdéskör. Most is kb. ugyanott tartok, mint múlt héten. Nem tudok dönteni. Egyszerűen nem megy. Valószínűleg azért nem, mert ha az eszemre hallgatok, akkor az egyik irányba megyek, ha a szívemre (vagy nem is tudom, hogy mire), akkor a másik irányba.
Így ma eldöntöttem, hogy nem döntök. Egyszerűen rábízom magam az életre. Hiszek abban, hogy a dolgok úgy alakulnak körülöttünk, ahogyan szeretnénk és ahogyan a legjobb nekünk. Ebből kiindulva pedig nincsen okom aggodalomra.
Az élet úgy fogja alakítani a dolgokat, hogy a legoptimálisabb megoldás szülessen meg. Kíváncsian várom, hogy miképpen alakul majd a kérdéses helyzet ...
Ui.: Amikor éppen utoljára olvasom át a fenti gondolatokat, akkor megszólal a rádióban egy dal, amit imádok és bizonyos tekintetben kapcsolódik jelen bejegyzés mondandójához.
Siker
Publikálva: 2010. február 4. 18:01
Van az életben egy dolog, amit nagyon félreértenek az emberek. Ez nem más, mint a siker. A sikerrel kapcsolatos kérdések azért érdekesek, mert (általában) rosszul közelítik meg a sikert magát. Jelen életformánk alapja a relativitás. Minden relatív (igazából csak majdnem minden). Ha pedig ennek fényében a sikert is relatív dologként kezeljük, akkor hatalmasat hibázunk.
Ebből a megközelítésből adódik a munkahelyi stressz jelentős része, valamint a karriert alapvetően a siker relativ megközelítésére alapozzák az emberek. Első esetben a stressz forrása lehet a (rosszul értelmezett) siker hiánya, hogy miért nem vagyok jobb, mint a munkatársam, stb. A második esetben pedig a karrierét arra alapozza valaki, hogy jobb, ügyesebb, gyorsabb, stb. akar lenni, mint a másik (hogy a másik ember közvetlen kolléga, vagy a szakmán belüli ismert (netán elismert) illető, az mindegy ebből a szempontból).
A siker relatív megközelítése egyszerűen hülyeség. Egyfelől mert soha senki sem lesz jobb, vagy több, mint a másik ember. Másfelől meg a siker csak úgy értelmezhető igazán, ha magunkból indulunk ki. Hozhatnék most példákat, de nincsen értelme. A siker minden ember számára mást és mást kell, hogy jelentsen.
Gyors reagálás
Publikálva: 2010. február 2. 19:43
Az elmúlt kb. két év során jó néhány dolog változott. Az egyik az, hogy felismertem, nem kell ragaszkodni semmihez sem (nagy jó, vannak kivételek). Sem fizikai dolgokhoz, sem nézetekhez. Ez most egy nagyon leegyszerűsített megfogalmazás, de a lényeg benne van. Nem kell semmi olyanhoz ragaszkodni, ami valamilyen szinten és mértékben lebetonoz.
Akkor tartunk jó irányba, ha adott szituációban képesek vagyunk ellazulni, elengedni magunkat. A görcsös ragaszkodás, kapaszkodás ily' módon egy pillanat alatt semmivé foszlik. Ebben az ellazult állapotban hamar felismerjük, hogy lépni kell valamit, hogy elmozduljunk a frusztráló helyzetből.
Vannak támpontok, amik jól jönnek ilyenkor, de ezeket mindenkinek magának kell kialakítani. Vannak módszerek melyek az ilyen helyzetekben segítenek abban, hogy a legoptimálisabb döntést hozzuk meg. A dolog lényege tényleg csak annyi, hogy képesek legyünk elengedni a dolgokat, hagyni egy kis űrt, amit aztán az elménk megtölt egy stratégiával.
Minél inkább haladunk előre, minél több ilyen helyzet lesz előttünk, minél több támpont van a tarsolyunkban, annál könnyebben és annál gyorsabban vagyunk képesek lépni. Lépni úgy, hogy már nem ragaszkodunk mereven a nézeteinkhez, a fizikai dolgokhoz vagy bármihez. Ennek hatására az ilyen helyzeteket megoldandó feladatnak fogjuk tekinteni (amik kihívást jelentenek), nem pedig negatív szituációnak, ami egy lépéssel hátrébb lök, vagy éppen lebetonoz.
Idővel képesek vagyunk ösztönös módon, gyakorlatilag azonnal irányt váltani. És amikor eljutunk erre a pontra, onnantól kezd igazán érdekessé váltani a dolog ...
Megtörjük a csendet
Publikálva: 2010. január 27. 23:16
Majdnem egy hét hallgatás útán meg kell törni a csendet. Ha megkérdeznéd, hogy mi történt az elmúlt egy hétben talán csak foszlányokat tudnék felsorolni. Az utóbbi időben kezdem nagyon lesz@rni, hogy mi volt a (közel)múltban. Egyrészt, mert minek tartsam fejben azt, ami már elmúlt, másrészt csak egy dolog számít, ez pedig a most.
Alakulnak a dolgok, mint mindig. Persze az elmúlt időszakot nem meghazudtolva közel sem úgy, ahogyan tervezgettem, de határozottan haladunk előre, és ez a legfontosabb. Konkrétumokat még nem mondok, mert egyrészt a mostanában alkalmazott stratégiám miatt nagyon képlékeny minden, másrészt meg mindent a maga idejében.
A héten megint sikerült bizonyítani magamnak, hogy sok esetben elég rendesen túlpörgetem a dolgokat, egy-egy kérdéskörre túlságosan ráfekszem. Pedig, ha megáll az ember, egy lépéssel messzebbről szemlélve újraértékeli a helyzetet, akkor lehet, hogy jobb eredményre jut. Aztán vannak itt olyan aktuális dolgok, hogy nem kell rágörcsölni semmire, alkalmazkodni kell a kialakult helyzethez. Ennek fényében pedig higgadtan lépni előre egy mezőt.
Gondolataimat azzal zárnám, hogy a következő hetekben még tapasztalható lesz egy kis ingadozás a bejegyzések megjelenését illetően, de hamarosan beáll a dolog. Ha ez a normalizálódás végbemegy, akkor max. 2-3 naponta lesznek újabb bejegyzések. Ezzel kapcsolatban majd lesz egy gondolatom, de ezt a következő bejegyzésre tartogatom (mely a blogot technikai részével fog foglalkozni).
Nem minden az, aminek látszik
Publikálva: 2010. január 21. 23:51
A Veszprém Megyei Naplóban minden nap más-más ember ír egy kis szösszenetet a címlapon található "Jó reggelt, Veszprém megye!" címet viselő kis dobozkába. Ha mást nem is, ezt általában el szoktam olvasni a címlapon -- valljuk be, hiába van valami a címlapon, ha számomra érdektelen téma. Szóval, reggeli közben megfordítom az újságot -- mert ugye sok más emberrel egyetemben az utolsó oldalon kezdem --, megkeresem a kis dobozkát. Elolvasom a rövidke szösszenetet, majd a hasamat fogom a röhögéstől és konstatálom: nem minden az, aminek látszik.
Mintha egy árny villanna előttem az út mentén. Vajh, mi lehet az? Lassan körvonalazódik: egy fiatal hölgy begubózva, hóval beborítva, fázósan integet. Megszánom, felveszem. Olyan hideget hoz a kocsiba, hogy beleborsódzom. Ő is összerázkódik, ahogy átjárja a meleg. Mihelyt felenged, meg akar állítani. De hát most szállt be a kocsiba! Másképp fogalmaz: mikor érünk célba? Nem értem, mire mérgesen kérdi, akarok-e egy fuvart? Még mindig nem esik le a tantusz. A huncot mosoly és kivillantott cickó után lőn megvilágosodás -- de hiába, tőlem nem kapja meg a napi betevőt.
Lesz itt minden ...
Publikálva: 2010. január 20. 22:45
Ahogyan ígértem az előző bejegyzésben most felvázolom, hogy miről fog szólni ez a blog. Kétféleképpen lehet nekiindulni egy internetes naplónak. Vagy írsz mindenről ami éppen eszedbe jut, vagy írsz tematikus blogot (pl. Appleblog, Onlinemarketing blog). Az első esetben elég egyértelmű a helyzet. A másik esetben van egy fő vonal és időnként elkalandozik az ember.
Az említett két csoport alapján jelen napló valahol középen fog elhelyezkedni. Lesznek témák, melyek időről-időre visszatérő szereplői lesznek a blognak, de jellemzően az aktuális élethelyzetek szülte gondolatok kerekednek bejegyzésekké. A blog címe azt hiszem sejteti, hogy a kreativitás témaköre lesz a központi szereplő. Konkrét elképzelésem ezzel kapcsolatban nincsen, sok dolog terítékre fog kerülni, ami valamilyen formában kapcsolódik a kreativitás fogalmához.
Lesznek olyan bejegyzések (témától függetlenül), melyek sérthetik egyes emberek nézeteit, szemben állnak értékrendjükkel. Persze nem provokálni akarok majd másokat, pusztán a nézeteimet osztom meg a kedves olvasóval. Lesznek viszont bejegyzések, melyek szándékosan provokatívak és nyíltan bírálnak kényes témákat, szereplőket (legyen szó politikusról, celebről (sicc), vagy éppen egy mezei műsorvezetőről, TV-s személyiségről, stb.).
Lesz szó közéletről, politikáról és még nagyon sok mindenről. Igen lesz politika is, mert úgy gondolom, hogy beszélni kell arról, ami körülöttük zajlik. Akkor is, ha valami jó történik és akkor is, ha valami rossz -- pártszimpátiától függetlenül*. Kíméletlenül kritikus leszek a közéleti és politikai témákban, nyíltan fogok bírálni politikusokat, azok döntéseit, cselekvéseit vagy éppen nem cselekvéseit.
Azt gondolom, hogy ezekben a témákban őszintének kell lenni -- ez egyes embereknek fáj, sőt érdekeiket sérti. Teszem ezt majd azért, mert hiszek abban, hogy csak úgy lehet elmozdulni a jelenlegi nem túl fényes helyzetből, ha emberek nyíltan vállalják, hogy mit gondolnak. Nyíltan vállalják, hogy nem értenek egyet azzal amit "fent" csinálnak egyes, magukat honatyáknak nevező személyek.
Azt viszont már most leszögezem, hogy jelen blog nem lesz színtere semmilyen csatározásnak és mocskolódásnak, legyen szó az élet bármilyen területéről. Idővel lesz majd hozzászólási lehetőség, ekkor pedig az előző mondatban foglaltak szerint diktatórikus módon törlök minden olyan hozzászólást, mely úgy gondolom, hogy nem szolgálja az értelmes párbeszédet a blog írója és azok olvasói, vagy éppen olvasó és olvasó között.
Szóval az élet minden területéről fogok szemezgetni, a saját gondolataimat, értékrendemet fogják közvetíteni az általam felpötyögött bejegyzések. Ha gondolod kövesd az írásaimat. Csak remélni tudom, hogy így teszel és rendszeres olvasómmá válsz. Amikor pedig majd lehetőséged lesz rá, osszd meg velem gondolataidat, akkor is ha egyetértesz azzal amit olvasol és akkor is ha nem.
* Nem ismerem az egyes politikai pártok nézeteit. Szándékosan nem érdekel, hogy melyik párt mit gondol erről vagy arról a kérdésről, mi az ami még belefér és mi az ami már nem fér bele az értékrendjükbe. Saját gondolataim, értékrendem van (mely az idők során változik, formálódik), kritikusan szemlélem a világot és szeretem a saját álláspontomat kialakítani, az mellett teljes mellszélességel kiállni. Ebből következően kicsi az esélye annak, hogy bármely párt mögé be tudnék sorakozni. Nem is akarok. Úgy gondolom, hogy a nyílt politikai csatározás mellett szükség van más megközelítésre, más módszerekre, más megoldásokra az egyes kérdések jó irányba terelése érdekében.
Egy új blog születése
Publikálva: 2010. január 20. 00:15
Eljött hát a nap, amikor megnyitja kapuit eme blog. Ez egy egészen új internetes napló. Vagy mégsem? A történet 2006 augusztusáig nyúlik vissza, amikor is regisztráltam életem első -- saját tulajdonú -- domain nevét. Ekkor indult útnak egy blog, mely az első nyilvánosan vezetett naplóm volt.
A bloggal akkor nem voltak konkrét terveim, egyszerűen csak újra és újra írtam a bejegyzéseket. Úgy éreztem, hogy jó lenne leírni a gondolataimat egy internetes naplóba. Olyan gondolatokat, melyek talán mások számára is érdekesek, értékesek lehetnek. Aztán kb. 1-1,5 évvel az indulás után jött egy váltás. A váltást magam sem érzékeltem, csak később fedeztem fel, hogy kicsit más irányt vett a napló életútja.
Egyre szaporodtak az olyan bejegyzések, melyek a személyes fejlődésemet szolgálták. Voltak ebben az időben olyan események, fordulatok, melyek katalizátorként hathattak ehhez a változáshoz. Ekkor kb. 2008 első félévében járuk már. Teltek múltak a napok, a hetek, a hónapok és egyre csak szaporodtak a már említett személyes fejlődést elősegítő bejegyzések.
A 2008 év végéhez közeledvén egyre ritkábban írtam a naplóba, ennek több oka is volt (de ezt nem részletezném). Eljött a 2009-es év, történt egy-két dolog, mely alaposan felforgatta addigi életemet -- konkrétumokat most nem említenék, a jövőben erre az időszakra majd vissza fogok térni. Eltelt néhány hónap és éreztem, egy korszakot le kell zárni. A blogot bő 2,5 év után bezártam.
Bizonytalan időre szüneteltettem, még magam sem tudtam, hogy mikor fogok újra írni. Aztán kb. 1 hónap szünet után újra billentyűzetet ragadtam. A napló újjászületett. Elhatároztam, hogy kicsit másképpen fogok írni, más témák is terítékre kerülnek, no meg egy kis rendszerességet is viszik a blog életébe. Hamar kiderült, hogy ezeket az elképzeléseket nem igazán tudom megvalósítani.
A bejegyzések ritkábban íródtak, mint terveztem és megint felfigyeltem arra, hogy olyan bejegyzéseket írok, melyek még mindig a személyes fejlődésem eszközei -- de itt már jelentősen tudatosabb volt a fejlődés. Ebben az időszakban a blog már tudatos eszköze volt az átélt, megélt dolgok feldolgozásának. Egyre inkább úgy írtam a bejegyzéseket, hogy abból az olvasó valamilyen tanulságot, bölcs gondolatot tudjon kivolasni; a konkrét élethelyzet ismerete nélkül. Csak akkor írtam meg egy bejegyzést, ha már eléggé megérett bennem az adott dolog, amiről írni szerettem volna.
Közeledve a 2009-es év végéhez, egyre többször alakult úgy, hogy bár szerettem volna írni az aktuálisan fejemben motoszkáló gondolataimról, valamiért mégsem tudtam billenyűzetet ragadni és megírni ezeket. Ez egy ideig frusztrált, aztán rájöttem, hogy ez így van rendjén. Vannak gondolatok, melyeket nem kell ott és akkor megosztani másokkal -- bármennyire is szeretnénk. Eljön majd az idő, amikor ezen gondolatok megtalálják az utat a közönség felé.
2009 decemberében tehát már egyértelműen látszottak a jelek, hogy változásra van szükség. Változásra a blog életében és újabb változásokra az én életemben. Ezen változások eredményeként lezártam egy korszakot. Életem egy korszakát, melynek részeként a 2006 augusztusában útnak indított internetes naplót véglegesen bezártam.
Amikor a régi blogot 1230 nap után végérvényesen megszűntettem, akkor már megvolt az elhatározás, hogy naplót kell írni. Máshol, kicsit (vagy nagyon?) másképpen, de írni kell.
Kedves olvasó, te most ennek az új blognak az első bejegyzését olvasod. 2010 január 20-án útnak indul tehát egy új blog. Hogy miről fog szólni, mire lehet számítani, azt a következtő bejegyzésben fogom nagy vonalakban vázolni. Addig is kitartás és tessék rendszeresen olvasni.